Van úgy, hogy félszavakból is megértjük egymást, máskor a leggondosabb odafigyelés sem elég ahhoz, hogy rájöjjünk, mit akar a másik. Ahhoz, hogy együttműködés (vagy éppen versengés) jöhessen létre, közös és kölcsönös felkészültségekre van szükség. Amikor kommunikálunk, akkor sokszor ezeknek a felkészültségeknek az alakítása a célunk. Ugyanakkor az, ami lehetővé teszi a kommunikációt – mint az együttműködés egy hatékony módját –, ezeknek a közös és kölcsönös tudásoknak a megléte. Éppen ezért a kommunikációkutatásnak – ahogyan más diszciplínáknak is – fontos kérdése, hogy miként írhatók le ezek a közös és kölcsönös felkészültségek és változásaik. Jelen munka is ezzel a kommunikációdinamikai kérdéskörrel foglalkozik, bemutatva egy lehetséges megközelítését a problémának.
