G. Despiris T. Petris: Korfu Achilleio - A Phaiákok szigete

Korfu mítoszai kiapadhatatlanok, történelme gazdag, művészete, civilizációja fejlett. Természeti szépségeinek minden egyes megnyilvánulását mondák és történelmi események egész sora kíséri. szerelmesei megszámlálhatatlanok: Homérosztól, Xenophóntól, Casanovától és Buondelmonitól kezdve a világ bármely mai művészéig bezárólag: belészerettek és a világirodalom nagy műveiben, festményeken, rézkarcokon örökítették meg festői szépségét. Angolok, franciák és velenceiek versengtek érte, s egymást követve uralták a szigetet, egy-egy ecsetvonással, egy színfolttal a szigeten hagyván nyomaikat, mint egy festményen, melynek alapszínét azonban mindenképpen a sziporkázó és leigázhatatlan Ion-tengeri heptanészoszi szellem szolgáltatja. Fekvése révén a régi idők kelet és nyugat közötti kereskedelmi és utánpótlási állomása volt. Napjainkban a béke, a pihenés és a szórakozás kozmopolita pihenőhelye lett. Korfu szigetén egymást érik a mitológiai és történelmi jelentőségű műemlékek, melyek szinte maguktól szabják meg a látogatás gondolati, mintegy mágikus sorrendjét. Odüsszeusz kővévált hajóján és az ókori templomokon kezdve, Menekratész síremlékén és a bizánci Angelokasztrón keresztül egészen a velencei erődítményekig és Korfu város nyugati hatás alatt épült házaival bezárólag a szerencsés látogató előtt nemcsak a sziget, de egész Európa története tárul fel, királyai, politikai és kulturális mozgalmai, melyek Korfu földjének s lakosságának arculatán annyira markánsan kirajzolódnak. A korfuiak jellemzői a jókedv, a költészet és a zene iránti vonzalom, valamint az ókortól szent kötelességként számontartott vendégszeretet és baráti szellem, melyeken kívül még a természeti szépségek és az ókori hagyomány mind a phaiákok szépséges szigetének vonzerői.