Kosztolányi Ádám: Keserű nevetés

Bal ​fül:

Tudjuk, a költőknek és íróknak a zsarnokság elleni berzenkedése közhely, de céltáblájuk többnyire csak a politikai zsarnokság volt, a másféle, a pszichológiai zsarnokság megnyilvánulásainak kevés figyelmet szenteltek. Pedig a pszichológiai zsarnokság – ha megnyilatkozásai nem is annyira félelmetesek, mint a politikaié – sem olyan bagatell, mint amilyennek egyeseknek tűnik, nem szólva arról, hogy a politikai zsarnokságnak a pszichológiai a szülőanyja.

Jobb fül:

Sohase voltam híve annak, hogy a szellemi nagyságokat tabunak tekintsék. Nincs olyan fényes név, amely menlevelet adhatna a kritikával szemben.

A borító hátoldala:

Kosztolányi Ádám neve mindenki számára ismerősen csenghet, hiszen apja révén jól ismert alakja a magyar művelődéstörténetnek – mégis alig tudunk róla valamit. A nagyközönség csak Kosztolányi Dezső fiaként ismeri, aki apja nyomdokaiba kívánt lépni, s aki örökösen mások anyagi támogatására szorult, nem pedig olyan íróként, aki – Kosztolányi egész életében rávetülő árnyéka ellenére – értékes életművet hozott létre.

    A Keserű nevetés című kötet célja az, hogy rámutasson: Kosztolányi Ádám saját jogán is jelentős alkotó volt, aki közel öt évtizeden át vetette papírra cikkeit, gondolatait, illetve a Révai Kiadó munkatársaként több száz könyvről írt lektori jelentést. Az érdeklődő olvasó számára igazi kuriózum ez a kötet, hiszen a különböző hazai és itthon nehezen hozzáférhető, nyugat-európai emigráns folyóiratokban publikált írásai most jelennek meg először könyv alakban. A ma fellelhető teljes életművét tartalmazza ez a kötet: portréit, naplójegyzeteit, tanulmányait, cikkeit, kritikáit, lektori jelentéseit, mások cikkeihez fűzött hozzászólásait, versfordításait, valamint eddig hagyatékban maradt írásait.

    Cikkeit, esszéit elsősorban filozófiai témában írta, a legtöbb Leibnizről szól. Érdeklődése korán a lélektan felé fordult; a psziché és a nyelv összefüggéseinek több tanulmányt szentelt. Kosztolányi Dezsőről és kortársairól (Babits Mihály, József Attila, Karinthy Gábor) jó memóriáról tanúskodó, tárgyilagos hangnemű, forrásértékű visszaemlékezéseket közölt. József Attiláról írt, korábban politikai okokból cenzúrázott visszaemlékezése – a hagyatékban őrzött kézirat szövege alapján – most jelenik meg először csonkítatlan formában.

    A könyvben helyet kapott Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona egy mind ez idáig publikálatlan írása is, melyben saját, illetve Kosztolányi Dezső feljegyzéseit felhasználva gyűjtötte egybe a gyermek Kosztolányi Ádám „meglepőnek vagy fontosnak gondolt megnyilatkozásait.”

    A Keserű nevetés egy olyan különleges kötet, mely nemcsak a Kosztolányi család kimagasló szellemi közösségébe nyújt bepillantást, és Kosztolányi Ádám írói kvalitását mutatja be, hanem egy korszak irodalomtörténeti fejezetét meséli újra.