András Edit: Kötéltánc - Tanulmányok az ezredvég amerikai képzőművészetéről

András Edit a kilencvenes évek mintegy felét New Yorkban töltötte, ahonnan rendszeresen küldte haza művészeti tudósításait, műkritikáit. Az itthon töltött időszakokban a kortárs művészet legújabb áramlatainak, eszméinek hazai adaptációjával, az egy tőről fakadó, de helyi eltéréseket mutató jelenségek letapogatásával, stimulálásával foglalkozott. Ezenközben Európában is folytatta kortárs amerikai művészettel kapcsolatos kritikai tevékenységét a nagy nemzetközi amerikai kiállítások (Berlin, London, Velence) recenzálásával.

Az alábbi szöveget ugyan a Budapest és New York között ingázó Böröcz Andrásról, az ő egyik kiállítása kapcsán írta, de pontosan illik saját műkritikusi helyzetére is; akár burkolt kritikusi ars poeticájának is tekinthetjük, s mint ilyen kiválóan alkalmas műkritikái gyűjteményes kiadása felvezetéséül:

„Életreszóló, furcsa nagy kaland az egyik kultúrából a másikba vándorolni. A betagozódás egyik szélső pólusa a zárványként, szigetként való beízülés, a voltaképpeni kívül maradás. A védettségnek, a kibéleltségnek ez esetben az izoláltság, az egyoldalú kommunikáció az ára. A másik szélsőség a mindent és mindenkit túllicitáló azonosulás, az új értékek feltétel nélküli interiorizálása, ahonnan megint csak egyoldalú a kommunikáció, mert innen már visszafelé nincs mire apellálni. Gyötrelmes, gyönyörűséges dolog viszont közbül lenni, egyik világból a másikba közvetíteni. Az ehhez szükséges kényes egyensúlyi állapot csak ideig-óráig tartható fenn, oly erős az ellene munkáló erő: a régi vonzása s az új csábítása. Közbül van hát a lebegés, a szüntelen kötéltánc a keskeny, de mély szakadék fölött, ahol muszáj figyelni minden idegszállal, tágra nyitott szemmel, lélegzet-visszafojtva, ha nem akar leszédülni vagy túl korán megkapaszkodni az ember. Ha ezt tenné, nincs többet visszaút, a talajvesztettség lesz létállapota. S minthogy ennek tudatában egyensúlyozik a senki földjén, egyre jobban őrizné e törékeny, lázas készenléti állapotot, ahonnan egyidejűleg két világ is érzékelhető. írástudónak muszáj megállás nélkül írnia, azaz muszáj szüntelenül definiálnia helyzetét, művésznek szüntelenül dolgoznia kell, mintha meg lennének számlálva a napjai; s a kötélen voltaképpen meg is vannak. Talán nem hangsúlyozom eléggé, hogy New Yorkról van szó. Arról a városról, melynek szinte elviselhetetlen az intenzitása, melynek sokkoló a sűrített létezése, s melyben mintha felpörgött volna az idő, s koncentrálttá vált volna a tér. Nem lehet nem reflektálni rá, oly erős a kihívása."

Az olvasó ennek az új szemléletre és trendekre, de főleg eltérésekre s kulturális különbözőségekre kihegyezett szellemi készenléti állapotnak tízéves (1990-2000) termését, azaz András Edit műkritikusi tevékenységének egyik, amerikai felét tarthatja kezében: a kilencvenes éveken átívelő, kortárs amerikai művészettel s kulturális jelenségekkel kapcsolatos műkritikáinak, esszéinek, tanulmányainak gyűjteményes kötetét. A gazdag információanyagot nyújtó kiadványt 60 fekete-fehér és 64 színes kép illusztrálja.