Martin Clark Ashton: Kristályököl

X­XI. Ray­mund, a­ki meg­ö­let­te a csa­lád­ját is ah­hoz, hogy a trón­ra ke­rül­jön, e­rős mági­á­val, zord paplo­va­gok és gár­dis­ták ha­dá­val őr­zi ha­tal­mát. 
Ter­ve, hogy a kenta­urok szol­ga­sor­ba taszítása u­tán le­i­gáz­za Bon­na­ni­a Mag­na szom­szé­da­it, az el­fek és a tör­pék or­szá­gát is. 
Szövet­sé­ge­se, Em­bal­se gróf, tu­dó­sok és má­gu­sok be­vo­ná­sá­val új fegy­ve­rek fel­ta­lá­lá­sán fára­do­zik, me­lyek­kel a hó­dí­tó tö­rek­vé­se­ket igyek­szik e­lő­se­gí­te­ni. 
El­ke­se­re­dett kis csa­pat – híres ve­re­ke­dők – ve­szi fel a küzdel­met a go­nosszal. 
Cél­juk a há­bo­rú meg­a­ka­dá­lyo­zá­sa, az új fegy­ve­rek elpusz­tí­tá­sa, s a ti­tok­ban fel­ne­velt if­jú her­ceg trón­ra jut­ta­tá­sa. 
S mind­ezt gyor­san, még mi­e­lőtt a Kris­tá­lyö­köl új­ra le­csap…