„Az éhség és fájdalom lavinaként gördül végig testemben. A lábam sebtől vérzik, a gyomrom üres. Legszívesebben lerogynék a paplanpuhaságú hóba, olyan gyengének és kimerültnek érzem magam, de az egyet jelentene a halállal. A magamét még elviselem, de nélkülem a kiscsikóm is elpusztul, s azt nem hagyhatom…”
Evy érti a lovak nyelvét, és nem tudja eldönteni, ez áldás-e vagy átok számára. Amikor az éhező musztángok felbukkannak a házuk körül, habozás nélkül cselekszik, hogy megmentse őket. A jótett azonban olyan események sorozatát indítja el, amely örökre megváltoztatja az életét.
