Miroslav Krlezának, a nagy horvát írónak ez a magyarul eddig nem olvasható alkotása 1938-ban jelent meg először, s azóta több kiadást ért meg. Az ész határán a horvát valóság megközelítésének módjában és írói módszerében rokonságot tart a magyarul is jól ismert és nagy sikert aratott Filip Latinovicz hazatérése és a Bankett Blitvánban című regényeivel, de ebben még epésebb, szatírája maróbb, s gondolatai nemcsak szikrázóan szellemesek, hanem kíméletlenül logikusak, következetesek is, könyörtelenül csapnak le minden emberi ostobaságra, elszánt erénycsőszködésre, szemforgató képmutatásra, a jóság és nagyság álarcába bújt társadalmi és politikai banditalizmusra. Ez a kitűnő alkotás műfaji újdonság is volt megírása idején: nemcsak hibátlanul megszerkesztett, cselekményben gazdag, izgalmas regény, hanem szenvedélyes társadalmi pamflet is, egyesítvén magában mindkét műfaj minden lényeges elemét. Krleza művének gondolatisága, a modern emberi értéket okosan tisztelő és a minden emberi aljasságot, butaságot ingerülten elutasító gondolatiság ennek a könyvnek a legfőbb erénye. A leszámolás, a szakítás regénye is ez a Krleza-mű - leszámolás a polgári világ minden torz jelenségével, szakítás és szembefordulás a társadalmi-politikai kalandorsággal, az író utolsó nagy bírálata és figyelmeztetése a fasizmus horvátországi végleges térhódítása és hatalomrajutása előtt.
