A kunok és jászok magyarországi beilleszkedése küzdelmes folyamat eredménye. „A király népei”-státus fejében katonai szolgálatot teljesítettek, amelynek szerepe az évszázadok során lecsökkent. Vele együtt társadalmi pozíciójuk is csorbult. A haza megbecsült részévé válnak azonban, népcsoporti privilégiumaik pedig lényegileg a rendiség végéig fennmaradnak. A korábbi nemes és jobbágy közötti jogállású jászkunságiak egyedisége azóta is tény a nemzeti örökséghez tartozó sajátos értékekkel.
Jelen munka ezen értékek gyökereire törekszik rámutatni elsősorban a védelmezett ősi jogok és a katonai szolgálat elválaszthatatlan kapcsolatán keresztül. A jászok és kunok katonáskodásához, életszemléletéhez sajátosan társult az ünnepi bandériumok, a tisztelgő katonai fellépések hagyományteli, színes világa, amely - 1848 után és az önálló közigazgatásuk 1876. évi megszűnésével is - a történeti múlt fontos színtere maradt, kihatva napjaink önszerveződő kezdeményezéseire is.
