Bodrits István (szerk.), Dr. Molnár Gyula (szerk.): Kurca-parti vallomások

Kurca-parti vallomások
Üdvözlet az Olvasónak!
Szentes történetének alakulását mindig meghatározta a Kurca. Már a honfoglaló magyarok egyik törzsének táplálékot és menedéket nyújtott. Valamikor hajózható volt, rajta vízimalmokkal, ártere pedig jó búvóhelynek bizonyult a lakosság számára, ha menekülni kellett. Mindig tudott annyi védelmet nyújtani, hogy az újrakezdéshez elegendő erő maradjon. Neve I. Géza 1075-ben kelt, a Szent Benedek-rendi barátok javára szóló adománylevelében fordul elő először. A számunkra oly kedves folyócska a magyarság megmaradásának szimbóluma. Ezért emeltük az évezredtől és évszázadtól búcsúzó kötet címébe. A szívet-lelket gyönyörködtető vallomásfűzér a túlélésről, a megmaradásról, a településhez, a Kurcához való kötődésről szól. A város címerében található pálmafa is az itt élők szívósságáról, élni akarásáról üzen az utókornak (Palma sub pondere ereseit! Teher alatt nő a pálma!). Emlékek nélkül a nemzet híre csak árnyék - írta Vörösmarty Mihály 1840 táján. A magyar államalapítás ezeréves ünnepén ezzel az emlékkötettel tisztelgünk a város és polgárai előtt. Kívánjuk, hogy a Kurca-parti vallomások sok örömet szerezzen olvasójának!
Szentes, 2000. szeptember 22.