„Andreas Jallak megpróbált visszaemlékezni, mikor hallgatta utoljára az esőcseppek kopogását az ablakon, de nem jutott eszébe.” Egy szívinfarktus következtében tétlenségre kárhoztatva, teszi mérlegre saját és egész nemzedéke életét, és töpreng: „Hogyan tovább?” Mi marad egy embernek ötvenéves korában, ha látszólag minden vonalon kudarcot vall? Andreas Jallak arról győz meg, hogy nagyon sok. De erről győz meg nemcsak az ő, hanem az idős észt író példája is, akinek élete sok rokon vonást mutat hőse életével.
