„Bezárattam magam ide direkt, hogy jobban megismerjem magam meg a szorongásaimat” - mondja a Láger sztornó elbeszélője. Az auschwitzi tábor felújítási munkák miatt két hónapra bezárja kapuit a turisták előtt – a regény főhőse azonban a falakon belül szeretné eltölteni ezt az időt. Az elmúlt években társadalompolitikai kutatóként amúgy is sokat foglalkozott a holokauszttal, és most a saját bőrén akarja megtapasztalni, milyen a gázkamrában állni. A bizarr vakációtól reméli, hogy végre maga mögött hagyhatja személyes és transzgenerációs traumáit…
Seres László kisregénye fekete humorral és gyógyító öniróniával megírt szürreális utazás a történelem legsötétebb korszakába és egy ember elméjébe.
„Nem meghalni jöttem Auschwitzba, azon már rég túl vagyok. De akkor mégis mi a halált keresek itt, teljesen egyedül a Stammlager 10-es épületének emeletén, ölemben a laptopommal? Saját magamat, vágom rá túl gyorsan a túl nyilvánvalót, csak hogy ne kelljen most mélyebbre ásni, és már látom is magam valami akciós önismereti lágertúra résztvevőjeként: ha ez nem all inclusive, akkor semmi. De most komolyan, éppen itt fogom megfejteni azt, amire egy életen át nem jöttem rá? És ha van olyan, hogy a tettes visszatér a tett helyszínére, akkor van olyan is, hogy az áldozat, illetve közvetlen leszármazottja visszatér oda? És ha igen, miért, mégis mit akarna ott?” (részlet a regényből)
