1949-ben a fiatal magyar emigráns, Lámfalussy Sándor egy bőrönddel a kezében és néhány dollárral a zsebében érkezett Belgiumba. Nem egészen ötven évvel később pedig ő nyújtotta át a nyomdának a második legjelentősebb nemzetközi valuta, az euró első bankjegyterveit. Az euró atyjaként (ismert?) Lámfalussy Sándor kétség kívül napjaink nemzetközi pénzügyi életének egyik legmeghatározóbb alakja. Az Oxfordi Egyetemen szerzett közgazdaságtani doktori fokozatot, majd a Leuveni Katolikus Egyetemen és az amerikai Yale Egyetemen oktatott. Részt vett az Európai Gazdasági és Monetáris Unió alapjait kidolgozó Delors-bizottság munkájában, és 1994−1997 között ő lett az Európai Monetáris Intézet első elnöke. Meghatározó szerepet játszott az Európai Központi Bank megalapításában. 2000-ben az Európai Tanács felkérte, hogy a „Bölcsek Tanácsának” elnökeként tegyen javaslatokat az európai szabályozással összefüggő döntéshozatali mechanizmus egyszerűsítésére és hatékonyabbá tételére. A testület javaslatait 2003-ban fogadták el, segítségükkel sikerült némi rendet teremteni az addigi kaotikus szabályozási környezetben.
De hol van Lámfalussy, az ember? Ki ő valójában? E kérdésekre a könyv lapjain párbeszéd formájában megjelenő visszaemlékezésből kapunk méltó választ. Lámfalussy Sándor 2010 és 2012 között otthonában mesélt életéről a szerzőknek: Christophe Lamfalussynak, Ivo Maesnek és Sabine Pétersnek.
