Eduardo Galeano: Latin-Amerika nyitott erei

„Mintha ​majmok volnának, emelgették az aranyat… Bizony igaz, hogy nagy szomjúsággal áhítozzák azt. Testük dagad érte, dühödt vággyal éheznek rá. Mint éhes disznók, falják az aranyat…” – mondja a Firenzei Kódex ránk maradt nauatl nyelvű szövege a Mexikó földjére lépett spanyol hódítókról. Jóval később, a XX. század elején Minor Keith, a United Fruit Company alapító elnöke így kiáltott fel Guatemalában: „Vannak dokkjaink, vasútjaink, földjeink, épületeink, forrásaink, forog a dollár, angolul beszélnek az emberek, és a mi zászlónkat vonják fel…” – körülbelül azzal hogy időben, hogy Woodrow Wilson, az Egyesült Államok elnöke tömören így fogalmazott: „Egy országot az a tőke birtokol és ural, amelyet belefektettek.” S hogy ezt az elvet azóta is sikerrel alkalmazzák Latin-Amerika számos országában az észak-amerikai monopóliumok, szemléletesen bizonyítja Eduardo Galeano lebilincselően izgalmas könyvében, amely Amerika felfedezésétől egészen napjainkig végigkíséri a földrész gazdasági fejlődését. Az arany, ezüst, ón és réz, a kaucsuk, a kávé, a kakó és a cukor szerencselovagjai, a bámulatos gazdagságú, majd nyomorba süllyedők, omladozó városok, hatalmas ültetvények és éhező munkanélküliek képe, az időszakos felvirágzások és a nagy depressziók kora kíséri a hódítók négy évszázados menetét. hogyan alakult ki a monokultúra mai szerkezete, melyek Latin-Amerika gazdasági függésének gyökerei, s mi az oka, valamint milyen következményekkel jár, hogy napjainkban az amerikai tőke igen jelentős részét fekteti latin-amerikai vállalkozásokba – minderre kimerítő választ ad a fiatal uruguayi szerző műve. Eduardo Galeano 1940-ben született montevideóban, író, újságíró, lapszerkesztő, több riportkönyv, közgazdasági tanulmány és egy elbeszéléskötet szerzője. A Latin-Amerika nyitott erei, amelyet 1970-ben írt, méltán színes, érzékletes stílusban – egyaránt nyújt új, hasznos ismereteket és igazi olvasmányélményt.