Veracruz buja trópusi paraszt-polgár paradicsoma, Mexikóváros véres és elvetélt forradalmakból kinőtt cifra nyomorúsága, valóságos és talmi kreol arisztokráciája, bohém kávéházi művészvilága, polgárháborúban vérző-vajúdó Spanyolország, drámaian diadalmas hitlerizmus, tragikusan győzedelmes sztálinizmus, holokauszt és meddő anarchista-szalonkommunista eszmecsaták, Diego Rivera és Frida Kahlo korszakalkotó festészete, virulva dübörgő amerikai kapitalizmus, de már a McCarthy-Bizottság jelezte erkölcsi megingás is, Husserl és Edith Stein, de besúgó hollywoodi filmzsenik és világszerte áruló írástudók is – és mindez egyetlen tanú, egy erős jellemű, bátor és józan-bölcs mexikói asszony szemével, ahogy Carlos Fuentes tömör és áradó, meghitt és harsány, barokk és szikár stílusművészete, legújabb regénye állítja elénk ebben az összegező személyes és kortörténeti látomásban, a most véget ért gyötrelmes évszázad monumentális emberi-társadalmi körképében.
