– Különben is, én nem feküdtem eléd! – igyekezett Jessica pipacsvörös arccal javítani a helyzetén, de hiába próbálkozott Gregory szorításából kiszabadulni.
– Csak elveszítettem az egyensúlyomat, amikor beleütköztem az ágy szélébe.
Gregory vigyorgott. Az ajkai mindjobban közeledtek, és Jessica szíve a torkában dobogott.
– Tudod, Jessica, hogy hány asszony veszítette már el az egyensúlyát az ágyam előtt? – súgta igéző hangon.
– Még akkor is, ha szerinted természetellenes rútsággal vert meg a sors. Talán éppen ebben rejlik az én rendkívüli vonzerőm.
Mintha tűz járta volna át Jessica testét. Szíve bolondul dobogott és combjai között áruló bizsergést érzett…
