- Ne tréfálj velem! Az életedet kockáztattad. Miért?
- Azért, Chandra, mert belédszerettem. Csókolj meg, és bebizonyítom.
A lány halkan felsikoltott, majd az ajkaik egymásra tapadtak. Mohón kóstolgatták a csók ízét. Alig volt több, mint egy hete, hogy utoljára vadul, és mégis édesen ölelték egymást, de most mégis egy örökkévalóságnak tűnt. Ajkuk és nyelvük incselkedve ingerelte egymást. Aleck annyira kívánta az imádott asszonyt, hogy szinte fájt.
– Szépségem, annyira hiányoztál. Feküdj ide mellém, hadd öleljelek át.
Chandra lopva kinézett a kunyhó ajtaján: kint már világosodott.
