Nagy-Britanniában barlangfestmények ábrázolnak néhány kutyát, amelyek nagy valószínűség szerint együtt vadásztak az emberrel. Az angliai Yorkshire grófságban, Kr. e. 7500 körül élt kőkorszaki házikutyák csontjait ásták ki a régészek.
A Római Birodalom idején már kisebb méretű kutyákat kereszteztek angol vadászkutyákkal. További feljegyzések arról tanúskodnak, hogy a birodalom virágzásának korában léteztek ismeretlen származású törpekutyák, amelyek szívós, harcias viselkedésükkel, viszonylag kis termetükkel tűntek ki. Ezek akkor a „terrari" nevet kapták, mely elnevezés a latin „terra" szóra vezethető vissza, jelentése: „föld".
A rómaiak kotorékozásra alkalmazták a különféle terriereket, kedvencnek pedig különböző spicceket és mopszokat, valamint selyemkutyákat tartottak.
