A nyelv gondolataink és érzelmeink, értékítéleteink és törekvéseink, röviden a világhoz való viszonyunk kifejezésének elsőrendű közege és eszköze. Egész életünket átható működésének van egy nem elhanyagolható, úgyszólván fonák oldala is, nevezetesen gondolataink, érzéseink, szándékaink stb. különféle okok folytán vagy célok érdekében történő, káros vagy jótékony hatású leplezése. E leplező képessége révén válik a nyelv elsőrendű eszközzé, sőt fegyverré a másik ember meggyőzésére (verbális legyőzésére), a mások feletti hatalom megszerzésére és fenntartására irányuló tevékenységben.
Péter Mihálynak, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara professor emeritusának, számos nyelvészeti és stilisztikai munka szerzőjének legújabb könyve a nyelvi leplezés (álcázás és ámítás) gyakori és fontosabb eszközeit veszi számba a magyar és néhány más nyelv anyaga alapján.
A könyv két részből áll. Az első rész a vizsgálódás elméleti keretéül szolgáló pragmatikai nyelvfelfogás alapelveit ismerteti. A második rész röviden szól a nyelvi „cselezés” törzsfejlődési előzményeiről, a hamis beszéd és a meggyőzés művészetének kérdéseiről az ókori filozófiában és retorikában. Ezután tárgyalja a nyelvi álcázás és ámítás fő eszközeit és módjait a szavak és nyilatkozatok szintjén, valamint egyes szövegtípusokban (propaganda, reklám, közhelyek, viccek).
E munkát nemcsak nyelvészek és a nyelvet foglalkozásszerűen művelők (tanárok, pszichológusok, politológusok, a sajtó munkatársai) figyelmébe ajánljuk, hanem mindazokéba, akik bonyolult korunkban biztosabban kívánnak eligazodni a közélet és a magánélet nyelvhasználatának labirintusában.
