Bivalynak rosszul kezdődik ez a regény: a barátnője elhagyta, a várost pedig hamis CD-kkel és csempészett cigarettával megrakott ruszki hadak fenyegetik. Az ostromlott város vezetői kérdőívekkel vizsgálják, ki melyik oldalon áll. Az események felgyorsulnak, de hősünk – köszönhetően az egyre nagyobb adagokban bevitt anyagnak – lépést tud tartani velük. Vajon meddig bírja? Ki védi meg a rendőröktől, a ruszkiktól és a költőnek készülő, talpig feketében járó, vészterhes Andzselától? Hogyan harcolhat a sötét erőkkel az, aki maga is sötét erő? Eljut a játék végéig, vagy idő előtt gyullad ki a game over felirat?
Dorota Mas³owska (1983) még a wejherowói Sobieski János Gimnázium tanulójaként írta első regényét, amely hatalmas feltűnést keltett, a 2002-es év egyik legnagyobb lengyel könyvsikere lett. A közönséget főként a kommersz kultúrába belefeledkező lengyel társadalom etnográfiája, az irodalomban korábban nem ábrázolt piti gengsztervilágot megjelenítő nyelvi mimézis képesztette el.
Ismeretlen tájakon járunk, sosem tudhatjuk, hogy egy lerobbant lakótelep panelházai között száguldozunk, tévévetélkedőt látunk, vagy egy számítógépes játék virtuális lényei küzdenek a szemünk előtt. De azért bizonyos irodalmi minták is felsejlenek. Witkiewicz számára metafizikai probléma a baromlétben tengődő tahó, Mrozek drámáiban a kultúrát elpusztító természeti erő, ez a regény viszont belülről ábrázolja ezt a titokzatos lényt. Egyvalamiben biztosan különbözik dicstelen elődeitől – rettenetesen be van tépve.
