Lovasival 2002-ben sodort minket össze az élet, azóta okoskodunk, koncertet rendezünk, disznót vágunk, pálinkázunk, csajokat és dalokat elemzünk. Vagy éppen könyvet írunk. Ez egy életrajzi könyv, egy rockzenész életrajza, a kulissza viszont egy teljes generációnak lehet ismerős: ragacsos savanyú cukor, bányásznap, vállalati beutaló, péntek esti KISZ-klub buli, Postinor és Garázs, őrség a laktanyában, Siótour diszkó. Az öröknek hitt rendszer finom, szinte megfoghatatlan áttűnése egy másikba. És persze a rockéletrajzoknál kötelező elemek sem hiányoznak: egy kis drog, egy kis szex, a rock n rollról nem is beszélve. Olyan, mint az ország, amiben élünk: magyar szex, magyar drugs, magyar rock n roll. Nehogy szájukra vegyenek a szomszédok.
„Ha engem kérdeznek, biztos nem haverkodnék magammal, ezt szögezzük le elöljáróban. Sokszor idegesítő fasz vagyok. Az izgága, szemüveges csávó a szomszéd asztaltól, aki hangosan okoskodik, és mindenről van véleménye. Megvan? Ezt a megnyerő karakterrajzot azért skicceltem fel a legelején, mert ez az én sztorim, vállalom az összes hibájával, hülyeségével, torzulásával és korlátjával együtt. Lelkem rajt
