Ed McBain: Lidércnyomás (87-es körzet 29.)

„…Valami szagot érzett. Azonnal ráismert…Kloroform! A kezében tartott bőrszíj vibrálásából érezte, hogy Stanley egész testében megfeszül. Aztán a kutya egyszerre csak vinnyogni kezdett… Stanley mindjárt elterült a járdán! Kétségbeesetten próbálta lábon tartani… De a kutya már a járdán feküdt… Nem akarta elengedni a pórázt, mert – teljesen értelmetlenül – úgy érezte, hogy ha elengedi, akkor igazán vak lesz. Hiszen a kutya az ő szeme!… Hirtelen elkapták hátulról. Érezte, hogy a nyaka valakinek a könyökhajlatába szorul, a feje hátrarándul, álla az égnek emelődik. Aztán jött a fájdalom. A perzselő tűzcsík a torkán. Hirtelen nedves lett az inge nyaka. Meleg nedvesség volt. Bal keze széttárt ujjai görcsösen kaptak a levegőbe. Köhögött, fulladozott, lélegzet után kapkodott. A következő pillanatban elterült a kutya mellett a járdán.”