Porosz Tibor: Lótusz szútra

Távol-Kelet legnépszerűbb és legolvasottabb írása a Lótusz szútra. A mahájána buddhizmus minden lényeges tanítását, jellegzetességét felmutatja, és irodalmilag is a legszínvonalasabban képviseli. Több kínai és japán iskola erre az írásra alapítja nézetrendszerét, gyakorlatait, de a művészetek legkülönbözőbb irányzatait is folyamatosan ihlette az évszázadok során. A világ e részén a szöveg nem egy kifejezése éppolyan közhasználatúvá vált a mindennapi életben, mint Nyugaton a Biblia szavai, így nem csoda, ha Kelet-Ázsia Bibliájának mondják. Még pontosabb lenne talán Kelet-Ázsia Újszövetségének tekinteni, hiszen a szútra a buddhizmuson belüli megújulási mozgalom, a mahájána egyik első pregnáns megfogalmazása. A buddhista irodalom e gyöngyszeme azonban nemcsak a buddhisták és a Távol-Kelet kincse.

E kétezer éves alkotás műfaji korlátokat és vallási kereteket meghaladó jelentősége miatt nemcsak az időhatárokat lépi át, hanem a térbeli, földrajzi és kulturális határokat is. Üzenetet ad minden kor és minden kultúra számára. Irodalmi értékei vannak, noha nem szépirodalmi alkotás. Alapvető tanításokat tartalmaz, bár nem elméleti mű. Leírja a meditáció és a tanítások átadásának módját, noha nem gyakorlati kézikönyv. Bár nem erkölcsi kiskáté, de az erkölcsösség minden sorát áthatja. Egyidejűleg közérthető és ezoterikus. Mindenki azt kapja tőle, amit érdeklődése és képességei lehetővé tesznek, emiatt kimeríthetetlen kincsestár. Mégis, alapvetően mindenkit ugyanarra ösztönöz: „jó gyökerek eresztésére.” Amennyiben a jelen kötet ehhez valamelyest is hozzájárul, már nem volt hiábavaló a megjelenése.