Zádor Anna utószavai szerint „Lotz Károly egyike azoknak a festőknek, akinek neve és néhány műve mindig ismert, sőt elismert volt, jelentőségéhez képest mégis alig tudott nagyobb népszerűségre szert tenni.”
Idestova 40 éve jelent meg Ybl Ervin nagylélegzetű, óriási adattömeget összefoglaló monográfiája, melynek rövidített változatát tartja most kezében az olvasó. Az újabb kiadást a 19. század második felének akadémikus művészete iránti fokozódó érdeklődés indokolja, és az a tény, hogy Ybl kutatásait meghaladó munkálkodás a Lotz életműben azóta sem történt. A szöveg rövidítésére azért volt szükség, mert a szerző több mint félezer oldalas művében óriási mennyiségű, apró részletekre is kiterjedő dokumentumanyagot fogott össze, amely az olvasmányosságot nagyban gátolja. Maga a szerző hívja fel a figyelmet az első kiadás előszavában arra, hogy a könyv fejezetei önálló tanulmányok, egymástól független, zárt egészet adnak. Kötetünkben célszerűnek látszott a Lotz életrajzát és művészetének értékelését tartalmazó tanulmányokat közölni. Ybl e részekben számos olyan problémát érint, melyek a további kutatást befolyásolják. E nagy tudású, alapos körültekintéssel dolgozó szerző ráadásul érzékletesen, élményt adó stílusban ír. Művének külön érdekességet ad, hogy a második világháború előtti években íródva, valami fájó nosztalgiát éreztet a múlt századi „békeidő” idillikus – vagy annak vélt – világa iránt. A Lotz személyi körüli hivatalos ünneplés ismertetése tanulságos kultúrtörténeti dokumentum. Szeretnénk e kötettel Lotz Károly igazi alakját közelebb hozni az olvasókhoz, mivel a néhány ismert aktképén túl, nagyszerű tájképfestő, a magyar népi életkép realisztikus irányának úttörője, valamint a hazai falképfestészet egyik fő művelője Than Mór és Székely Bertalan mellett.
A kötet képanyaga Ybl Ervin eredeti szövegét követi, az ő általa kiemelt művekre helyeztük a fő hangsúlyokat. A színes illusztrációk között néhány soha nem reprodukált falképet is megtalálhat az olvasó.
