Keve András: Madarak
Könyvünk tábláin 117 madárfajt mutatunk be, melyekkel a leggyakrabban találkozunk a városi parkokban, kertekben vagy az erdőt-mezőt járva. A rajzok a hím madarakat ábrázolják, ezek tollazata ugyanis általában jellegzetes, míg a tojóké egyszerűbb. Változik a toll színe az állat életének különböző szakaszaiban is – a legpompásabb a nászruha. Könyvünkben igyekeztünk kitérni ezekre a különbségekre, s megemlítjük azokat az állatokat is, melyek egy-egy madár rokonsági körébe tartoznak, s könnyen összetéveszthetők vele. Így az olvasó tulajdonképpen nem 117, hanem jóval több madárral ismerkedik meg e lapokon.
Keve András: Madarak 2.
A Madarak első kötetének terjedelme a Magyarországon előforduló 344 madárfajból csupán 117-et engedett bemutatni. Ezért sem a ritkaságokról, sem a közismert fajokról nem beszéltünk, hanem lehetőleg olyan madarakról, melyekkel a legtöbb másik összehasonlítható. Főleg a legközönségesebb fajok – a gólya, a füstifecske, a házi veréb – hiányát kifogásolták többen is. Most alkalmam nyílik a hiányokat pótolni, noha még így is 112 faj marad ki, gyakori és ritka egyaránt.
Bankovics Attila: Madarak 3.
Madárfaunánk jelenleg 350 fajt számlál – ez a szám nem állandó. A madarak a legmozgékonyabb állatcsoport, így vándorlásaik során vagy a fészkelési terület kiterjesztése következtében új földrajzi tájakat hódítanak meg. Ezzel magyarázható, hogy a Madarak első kötetében még csak 339, ma, 20 évvel később pedig már tizeneggyel több a hazai fajok száma.
A könyvünkben megtalálható madarak nagy többsége nem a fészkelők, hanem a rendszeres átvonulók közé tartozik s ugyancsak nagy hányadot tesz ki a ritka vendégek sora. Az előzőek őszi és tavaszi átvonulásuk során kisebb-nagyobb számban minden évben felkeresik a pihenésre és táplálkozásra alkalmas élőhelyeket.
