Joan Didion évtizedek óta a Nobel-díj várományosa, minden egyes új regényének megjelenése esemény, a tényirodalom körébe tartozó könyvei pedig az ezredvégi amerikai műveltség csúcsteljesítményei. Didion egész életét meghatározta házassága, amelytől ebben a drámai kötetben búcsúzik el. A mágikus gondolatok éve a férje halálát követő tizenkét hónapról szóló memoár, a gyászév intim és pulzálóan eleven krónikája. Didion fiatalon ismerkedett meg későbbi házastársával, John Gregory Dunne-nal, aki tíznél is több regényt és számos filmforgatókönyvet írt. Együtt utaztak, együtt dolgoztak, együtt gondolkodtak. Ennek a szimbiózisnak vetett véget John halála, amely egy szempillantás alatt érkezett el, váratlanul, miközben éppen vacsorához készültek kettesben. A haláleset időpontjában Didion és Dunne lánya kómában feküdt a kórházban. Joan Didiont mégsem zúzta össze a tragédia: „mágikus gondolataival” a saját hajánál fogva húzta ki magát a kétségbeesés mélységeiből. Szívbe markoló számvetése éppen annak bizonyítéka, hogy a legsúlyosabb megrázkódtatások idején is van vigasz, és Didion számára ezt az írás, a gondolkodás, a kultúra jelentette.
2007-ben Didion ezzel az azóta már klasszikussá vált, nagyhatású művével nyerte el az amerikai Nemzeti Könyvdíjat.
