Borbándi Gyula 1919-ben született Budapesten. A Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán szerzett doktorátust 1942-ben. Érdeklődése korán a falukutatók körébe vonta, nagy hatással voltak rá a népi írók munkái, a baloldali nemzeti radikalizmus eszméi.
1949-ben Svájcba menekült. 1951-ben Münchenben telepedett le. Egyik alapítója és szerkesztője a Látóhatár című folyóiratnak, 1958-tól az Új Látóhatár felelős szerkesztője. Számos irodalmi, történelmi, politikai esszé, tanulmány, cikk jelent meg a tollából. A magyar népi mozgalom című monográfiája (1983) a téma első átfogó feldolgozása.
Borbándi Gyula szerkesztette az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem gondozásában megjelent Nyugati magyar esszéírók antológiájá-t (1986) és a Nyugati magyar tanulmányírók antológiájá-t (1987). 1989 tavaszán kiadott Ötszáz mérföld című kötete kilenc esszéjét és két naplóját tartalmazza.
A magyar emigráció életrajza 1945–1985 című munkájában, amely először Bernben jelent meg az EPMSZ kiadásában, a szerző öt jellemző évszám – öt történelmi fordulópont: 1945, 1947, 1956, 1963, 1975 – köré rendezve s a mélyebb összefüggéseket is keresve mutatja be a nyugati magyar emigráció belső életét. Gazdag anyagából sokrétű és árnyalatos képet rajzol az emigráció történetéről, csoportjairól, intézményeiről, mozgalmairól, személyiségeiről.
A nagy lélegzetű mű írójának hatalmas tárgyismeretéről, elfogulatlan szemléletéről, világos anyagkezeléséről tanúskodik. Izgalmas olvasmány s egyben nélkülözhetetlen kézkönyv mindazok számára, akik érdeklődéssel fordulnak az utolsó fél évszázadban szétszóródott magyarság sorsa felé.
