A történet hőse a megpróbáltatásokkal teli, bonyolult utat megjárt nemzedék képviselője, aki élete értelmét keresi. Nyugtalanul tér vissza ifjúsága színhelyére, járja az erdőket, és próbálja felkutatni fiatalkori eszményeit. Útkeresése valóságos pokoljárás, titokzatosságukkal izgató emberek között forog, az erdőből Hunyadit és Korwint, volt partizántársait hívogatja, és szüntelenül, gyötrelmesen emlékezve vallatja a maga múltját, szembesíti eszményeit a valósággal.
Fülledt álom ez a múlt, az átélt és eltékozolt, az elképzelt és nem teljesült élmények töredékeivel teli álom, melyből csak úgy szabadulhat, ha elmenekül onnan, elszakítva minden szálat, mely odafűzi. Egyedül kell elmennie, betennie maga mögött az ajtót, mert szerelme, Justyna, ez a különös lány, nem tart vele. Egyedül kell visszatérnie a valóságba, a megszokott hétköznapba.
Konwicki regénye számvetés: ahhoz, hogy hont leljünk a hazánkban, meg kell szabadulnunk múltunk lidérceitől, felébredni "az emlékezéstől vérző és az előérzet lázától izzó álomból"
