Hogyan írható le a vámpirizmus mint az emberiség alternatív története? Miért nem élhet az ember vámpír nélkül? Janion szerint „a vámpír a szexualitás maszkja, a hatalom és a test viszonyának metaforája”. Mickiewiczhez hasonlóan õ is a vámpír genezisébõl indul ki, figyelembe veszi a szláv származás mellett szóló komoly érveket is. Behatóan tanulmányozza a vámpírral rokon lények hatalmas seregét, köztük a farkasembereket, kísérteteket, pókokat, denevéreket, a végzet asszonyait és a hipnotizõröket. Külön fejezetet szentel a vámpírtermészettel ellentétes hajlamú nekrofiloknak, a halottakhoz vonzódó élõknek. De szóba kerülnek olyan lények is, akikre csak szimbolikusan vonatkoztatható a vámpirizmus: õk a különféle gazdasági, politikai, patrióta és intellektuális vérszopók.
A vámpírokról szóló regényeket, elbeszéléseket Janion a tabutémák irodalmi feldolgozásainak tekinti. Amikor Bram Stoker alapmûvét elemzi, hamar leleplezi az erkölcsnemesítõ viktoriánus mûnek álcázott regény perverzióit. Alekszej Tolsztoj elbeszélésében pedig a családfõ változik vámpírrá, a mû a patriarchális kultúra pusztító rémségeit mutatja be. A végzet asszonyai az embert hatalmába kerítõ, felfoghatatlan szexualitástól való rettegést testesítik meg.
