A más műveiből Magyarországon is jól ismert cambridge-i és genfi professzor először 1975-ben megjelent műve ma már klasszikusa az összehasonlító irodalomtudománynak és az irodalomelméletnek, jóllehet - épp gondolatai eredetiségénél fogva - azóta is szakmai-elméleti viták tárgya, olyannyira, hogy mára már jelentéktelen szekunder irodalom gyűlt össze olyan témákban, melyeket elsőül a BÁBEL UTÁN vetett fel. A mű nemcsak nem öregedett a megírása óta eltelt harminc év alatt, de sokak szemében „ma sem más, mint egy kívülálló bosszantó, anarchista merénylete” - ahogy a szerző maga írja előszavában.
