A spanyol festészet kiemelkedő alakjának, az egyetemes művészettörténet „kolosszusának” regényes életrajza Francisco Golya festőt fiatal korától, első „művének” születésétől kezdve kíséri végig hosszú művészi életpályáján. Nagyszerű műveit izgalmas módon a szemlélők és műbírálók, gyakran maguk a modellek véleményével, az ő interpretálásukban mutatja be Marlowe. Kerettörténetbe ágyazza az életregényt: a festő már öregen egy párizsi éjszakán kénytelen végiggondolni múltját, hányatott életét, azt az őrült világot, amelynek eseményei pályáját megszabták. Nyomor, betegség, tudatlanság, aljas ösztönök, udvari intrikák, háború és inkvizíció, gáttalan szenvedélyek és mély emberi érzések – ezek közt kellett Goyának élnie, s ezek közt alkotta lenyűgöző, bátor festményeit. És Marlowe levonja a végkövetkeztetést: Goyának mindezen szörnyűség közepette is élnie kellett, a kor tanújának kellett lennie, hogy mindent, amit látott és tapasztalt, megörökíthessen – okulásul az utókornak és még a mai generációnak is gyönyörűségére.
