Komjáthy István a mondai töredékek, krónikás naivságok és történelmi, művelődéstörténeti tények tiszteletben tartása mellett, írói szabadsággal ismerteti a csak népmesenyomokban fennmaradt magyar mitológiát, „naiv eposzunkat”, amelyet már Arany János is elveszett értékeink között említ. A kötet darabjai – akár egy regény fejezetei – egy kerek egészt alkotnak: a magyar népmesékből és a rokon népek hagyománykincséből kialakított teremtésmondától az őseinknek hitt hunok mondáin át, színes meseszál vezet egészen a honfoglalás koráig, majd Árpád dédunokájának, a későbbi Istvánnak
megszületéséig. E szépen kikerekedő messzi világból egy rész a tényekkel igazolható történelmi valóság és másik rész a monda, amely mögött szintén a történelem rejtőzik: a magyarság kialakulásának és őstörtėnetének, honfoglalás előtti életének homályba vesző évszázadai.
Nemzedékek nőttek fel Komjáthy István történelmi mondáin. A népszerű szerző hagyatékában maradt fenn a most megjelenő kötet kézirata, amely minden eddigi gyüjteménynél változatosabb mesekincset tartalmaz. A magyar és a szomszėdos népek költészetében és szájhagyományában közkedvelt történelmi személyről már a saját korában is születtek anekdoták, dicsőítő énekek, melyek az évszázadok során csak tovább gyarapodtak. A legelső mesemondó Heltai Gáspár volt, aki Mátyás kortársa, Antonio Bonfini krónikájának fordításakor tudta, hogy a történeti anekdoták mellett él a mondák hőse is, s ez legalább annyira fontos, mint a történelem. A későbbi korok mondagyűjtőinek, Dugonics Andrásnak, Tóth Bélának forrásait éppen úgy ismerte Komjáthy, mint a hiteles folklórt. Ebből a kincsből merített – minél sokoldalúbb Mátyás-hagyomány közzétételére törekedve.
