„Max Born, a XX. századi fitizka "nagy örege” sok szempontból összekötőkapocs a klasszikus és a kvantummechanika között. E kötetben összegyűjtött írásai jól tükrözik az új fizikai gondolatok megszületésének és kimunkálásának történetét. Born, aki kezdettől fogva benne élt a fizika forrongó új eszmevilágában, hiszen társszerzője volt munkatársa, Werner Heisenberg első – és egyben korszakalkotó – felfedezésének, a mátrixmechanikának, és megalkotója a kvantummechanika valószínűségi interpretációjának, mindig arra törekedett, hogy megmutassa a régi és az új fizika közös vonásait. Ehhez kritikusan kellett szemlélnie a régi fogalomrendszert. Felteszi például a kérdést: „Valóban determinista-e a klasszikus fizika?” – és arra a következtetésre jut, hogy nem. De nem fogadja el a kvantummechanikából levont pozitivista következtetéseket sem; ragaszkodik a fizikai realitás fogalmának megőrzéséhez, és közreműködik e fogalom szükséges finomításában. A kötetből nemcsak az idős tudós természetfilozófiai felfogását ismerheti meg az olvasó, hanem politikai véleményét, korunk égető kérdéseihez, a háború vagy béke, a két világrendszer kérdéséhez való viszonyát is. Kötetünk nagyrészt időrendben mutatja be a szerző világnézetét, filozófiai-politikai felfogását reprezentáló írásokat."
