Vásott gyermek száma tenger;
Róluk annyit hall az ember!
Lám például éppen itt ni
Két bizonyság: Max és Móric,
Kik, ahelyett, hogy térve jóra,
Hallgatnának okos szóra,
Rajta sokszor csak kacagtak,
Gúnyolódva jól mulattak.
Persze hát a két vitéz
Mindenféle csínyre kész! –
Ember, állat réme lenni,
Almát, körtét, szilvát csenni,
Nekik sokkal jobban esett,
S kellemesebb, kényelmesebb,
Mint templomban, iskolában
Veszteg ülni pad sorában
Ámde, ó jaj, ó jaj, ó jaj,
Úgy látom a vége sóhaj!
Mert hát végül rosszul folyt a
Max és Móricnak a dolga.
– Épp azért, mit cselekedtek,
Itt lefestem, írom nektek.
