Az Idegenlégió a modern zsoldostörténelemnek olyan „állócsillaga” amely másfél évszázados ragyogás, vagy inkább pislákolása elteltével sem hullott alá. Gyűjtőhelye a világ legkülönfélébb országaiból, nemzeteiből odavetődött illetve odamenekült kalandoroknak, lecsúszott egzisztenciáknak elcsapott katonáknak, keresett bűnözőknek – mindazoknak akiknek a pusztítás, a megfélemlítés kalandos szórakozás vagy egykedvűen végezhető munka.
Egy magyar egyetemista fiatalember kalandra vágyott, felkerekedett, és két évig a légiósok egyenruháját hordta, mígnem dezertált. Róla szól e könyv.
A filmszerűen pergő események sodrában többek között olvasható: "Olyan emberek mint mi, akik elhagyták hazájukat-később nevüket –, akiknek se szállásuk, se kenyerük, az Idegenlégió az ígéret földjének tűnt.
Aki megpróbálta, az tudja, hogy csínján kell bánni a mítoszokkal, olvasmányélményekkel. Az úgynevezett szupermanok nincsenek, és soha nem is voltak. Nem lehet, és nem is igaz, hogy minden légiós csupa izom, félelmetes kinézetű, marcona alak, aki kettétöri akár a vasrudat is, akiknek a hátán fát lehet vágni, vagy üvegszámra vedeli a piát, és számolatlanul „fogyasztja” a nőket…meg más efféle marhaságokat. Mindez legendának jó, de a valóság sokkal prózaibb…"
