Hefelle József, Gloetzer László: Megvilágításmérés – szenzitometria

A fényképezés lényegében a képátviteli technikák legrégebbi fajtája. Hogyan rögzítődik a szemünk elé táruló látvány egy bonyolult és soklépcsős folyamaton keresztül ezüstszemcsékből vagy színezékekből álló képpé és vetítéskor vagy a kép szemlélésekor a film vagy papírfelületen ezek az elszórt festék- és ezüstrészecskék hogyan hozzák létre, idézik fel bennünk a látvány élményét, ez átviteltechnikai kérdés, amellyel a szenziometria foglalkozik. Még az amatőr fotós is tudja, hogy a fotográfiai képátvitel egyik legkényesebb láncszeme a helyes expozíció, ill. az ennek megállapításár szolgáló különféle megvilágításmérési módszerek. Ezen a ponton függ össze a szenziometria a tudománnyal, a gyakorlati célú megvilágításméréssel.

A szenziometria a képátvitel fizikája, amely mai fogalmaink szerint legalább olyan nagy jelentőségű a fényképezés szempontjából, mint a fotokémia. Szinte érthetetlen, hogy a hazai irodalomban erről az alapvetően fontos témáról önálló mű ez ideig nem jelent meg. A Műszaki Könyvkiadó a fotográfiai tudományok művelőinek, de gyakorlati szakembereinek is egy olyan monográfiát ad a kezébe, amely a legújabb kutatások és publikált irodalmi adatok alapján nyújt részletes, további elméleti vizsgálódásokhoz és a fényképezés gyakorlatához megfelelő magas színvonalú eligazítást.