Peters professzor, az iowai egyetem tanárának könyve a szólásszabadság filozófiai alapvetéseire tanít minket, és ez két okból is üdvös cselekedet tőle: egyfelől a kötetben alaposan mérlegre tett eszmék korántsem gyökereznek kellő mélységben jelenlegi jogrendszerünkben és különböző közösségeink saját kultúrájában, másfelől pedig a kötet olyan kérdéseket feszeget, amelyekben jellegüknél fogva sehol, még a szólásszabadság alapozásával nálunknál jóval többet időző államokban sem lehet teljes egyetértés.
Mint szükségszerűen mindenki, aki szívén viseli a szólásszabadság és az emberi méltóság sorsát, Peters professzor is tudatosan fikcióra építi stratégiáját. A szólásszabadság és a méltóság harcosai (jóhiszeműen ideértve a tekintélyes döntéshozó testületeket, bíróságokat, alkotmánybíróságokat és némi gyanakvás mellett akár magát a jogalkotót is) nem képesek többre, mint feltalálni egy általuk helyesnek gondolt elképzelt világot, amelyben mindkét szempont érvényesülésre képes. Hogy aztán e mívesen kimunkált, ténylegesen is felépített, sőt beköltözhető világnak mi lesz a sorsa (belakják-e? gyakorolják-e a biztosított jogokat? becsben tartják-e őket? lerombolják? nevetségessé teszik?), az már tisztán a demos döntésein múlik.
