Ebédszünetre az egész suli értesült a bunyóról, főleg mivel a játék után művészetóra jön, és Dániel rajzolt egy béna posztert, amin az állt, hogy „Danilovszki Dániel vs Lúzerséró Béni". Rajta volt a dátum és az időpont is, aztán lefényképezte egymilliószor, és kitette mindenhová. Egyet még a fenekemre is ráragasztott két másodpercre.
Sosem zavart, hogy Lúzer Béni a nevem, mert olyan menő vagyok, hogy ez simán felülírta, de mióta az a rémes krokodilpofa Danilovszki Dániel is a mi sulinkba jár, pokollá teszi az életemet.
Olvasd el a könyvet, hogy kiderüljön, milyen volt az a nap, mikor világossárga, kötött gyapjúorrban mentem suliba…
