Mi történik, ha a tudomány valami olyannal próbálkozik, amit még nem tud hatalmában tartani?
Egy zsaru, egy tudós és egy gyönyörű asszony.
„-Én öltem meg – nyögte. Fölnézet, a szemembe nézett, és hirtelen olyan gyereknek tűnt. És olyan kiábrándítónak.
Eltűnt a titokzatosság, maradt a kommersz, ismerős fájdalom. Minden rendőr így érez, akinek megölik a társát.
Mindegyik magát hibáztatja.
Nem mondhattam neki. Mit érdekli most a mások bánata?
– Ugyan. Maga mindent megtett.
Megint azt hittem, megüt. De csak a vállam markolta meg. Durván, kegyetlenül. Iszonyú erő volt a kezében. És mégis, John érintését juttatta eszembe. Fájt, izgatóan fájt.
– Nem lőttem – mondta. A szemembe nézett.>
– Érti asszonyom? Lőnöm kellett volna, és akkor Derry még élne. De nem lőttem.”
Halálos vírus, halálos küzdelmek, halálos szenvedély.
