A szerző címadással kapcsolatos tanácstalanságát megértjük, ha végiglapozzuk a könyvet. Találunk benne beugratókat, humoros történeteket, könnyű, szórakoztató példákat és az utolsó néhány oldalon komoly, matematikai gondolkodást igénylő feladatokat. Mindezt a szerző oly lebilincselően adja elő, hogy nem tudunk ellenállni a kihívásainak, újra és újra megpróbáljuk megoldani a „feladványait”. Módszere igen csalafinta, egy-egy közismert feladattal kezdi a történetekbe bújtatott különböző fejezeteket, majd a könnyedén megoldott feladatokon csak egy kicsit csavar, állandóan ébren tartva a kíváncsiságunkat. „Vajon én is meg tudom oldani?” És az Olvasó, legyen általános iskolás, vagy annak nagyszülője, matematika tanár, vagy a matematikát soha nem szerető, élvezettel fog túljutni az újabb és újabb buktatókon.
