"Ahogyan az egyház az egyik ember számára csodálat tárgya lehet, ugyanúgy egy másik emberből botránkozást, de legalábbis csalódott vagy bosszantó, szomorú vagy keserű bírálatot válthat ki … Sokszor a bírálat is csak a homlokzatot, az egyház külsejét érinti ugyanúgy, mint a felületes csodálat. Ez a külső nem az egyház maradandó lényegének, hanem egy bizonyos történelmi megjelenésének kifejezője… Nem is egyszerűen az egyház állandó és ugyanakkor változó, jó „lényege” jut abban kifejezésre, inkább – nem valóságosan, és legtöbbször valahogyan mégis valóságosan – a gonosz kerekedik felül itt az egyházban: fonákja annak, aminek igazából lennie kellene… Az egyház lényegét minden történelmi külső formájában árnyékként kíséri végig a fonákja."
