Edwin Klein: Olimpiák az ókortól napjainkig (Mi Micsoda 10.)

Ki tudná elfeledni azt a felemelő pillanatot, amikor a különböző nemzetek képviseletében sportolók vonulnak be a stadionba, és fellobban az olimpiai láng? Minden negyedik évben részesei lehetünk ennek az élménynek, s azután végigizgulhatjuk a versenyeket, melyeken a világ legjobbjai mérik össze erejüket. A sportrajongókat lázba hozák a szédületes rekordok, a sportolókat pedig csúcsteljesítményre ösztönzi a forró hangulat. A versenyzők a pályára lépve maguk mögött hagyják a múltat: a sok-sok edzést, a sérüléseket, a kudarcokat. Ilyenkor csak egy dolog számít: hogy itt vannak, és győzni akarnak. Sajnos jó néhányan nem élvezik igazán a sport szépségét. Számunkra csak az a fontos, hogy a sportoló érmet - lehetőleg aranyat - szerezzen, vagyis hogy győzzön. A nyilvánosság, a politikusok csúcseredményeket várnak el tőlük. Az olimpiai játékok lebonyolítását pedig nagyban befolyásolja, hogy hányan nézik a tévében vagy hallgatják a rádióban a közvetítéseket. A sportoló nagymértékben függ a rajongóitól is. Csak addig népszerű, míg rivaldafényben áll, és csúcsteljesítményekre képes. Ha veszít, még csak meg sem említik a nevét, és ezt bizony nehéz elviselni. A sport varázsát mindenki átélheti - országos bajnoki cím vagy olimpiai érem nélkül is, ha időt, és energiát fordít rá. A vágy, hogy tökéletesítsük magunkat, mindannyiunkban él. Megismerve magunkat, teljesítőképességünket, pontosabban meg tudjuk ítélni, hogy bizonyos helyzetekben hogyan viselkedünk, s így már a sportot is más szemmel nézzük. Ez a könyv nem csak az olimpiai játékok kronologikus ismertetésére törekszik. Azokat a kérdéseket is felveti, amelyekről ritkán ejtünk szót. Mennyire veszélyes a sport? Miért avatnak egyre fiatalabb olimpiai bajnokokat? Indulhatnak-e profik is az olimpián? Hogyan befolyásolja a média a sportot? Vajon a versenysport feltétlenül a világ leghasznosabb időtöltése? Ezekre és még más kérdésekre próbálunk e kötetben választ találni.