A rossz nyelvek szerint Michelberger Miklós a magyar reklám fenegyereke. (Tény, hogy sokan a fenébe kívánják őt…) A nyolcvanas évek közepén Timár Péterrel közösen „elkövetett" reklámfilmjei dühödt támadásokat váltottak ki a tisztességben megőszült propagandistákból. Egy másik spotját „túlzott erotikusság" miatt betiltották, pár évvel későb – már a rendszerváltozás után – ugyanerre a sorsra jutott „négeres" reklámja, amelyet valakik rasszistának minősítettek. 1993-ban készített „Kovács úr" kampánya számos nemzetközi és hazai díjat nyert. A könyv első fejezetében öísszegyűjtött reklámkritikák publikálását egyetlen honi sajtóorgánum sem vállalta. Talán nem véletlenül… A szerző, hol vitriolosan, hol finom iróniávül, Magyarországon eddig ritkán tapasztalható nyíltsággal fogalmazza meg az egyes reklámokkal kapcsolatban felmerült gondolatait, kételyeit, egyfajta önvizsgálatra késztetve ezáltal a reklámszakmát – és az olvasókat. A második fejezetben – vállalva a nyilvános megmérettetés ódiumát – a reklámról vallott „ars poeticáját" illusztrálandó, Michelberger közzéteszi legkedvesebb elvetélt (egykoron visszautasított) filmötleteit. A kötet két „komoly" – a szerző esetében a jelző erősen relatív! – elméleti írást is tartalmaz, egyikük, a 12 évvel ezelőtt készült „Corporate Identity" című tanulmány, számos, még tisztázatlan fogalom helyes értelmezéséhez nyújt segítséget. Az utolsó fejezetben jó pár kacagtató, egyúttal elgondolkodtató sztori olvasható. A könnyed, szellemes stílusban megírt, szándékosan eklektikus könyv elsősorban a marketing- és reklámszakemberek számára jelent igazi csemegét, ugyanakkor a reklámok pergőtüzében élő, gondolkodó és jó humorérzékű „laikus" olvasók érdeklődésére is számot tarthat.
