A mintául szolgáló Kis nemzethatározótól mi sem áll távolabb, mint az idegengyűlölet. Új sorozatunk sem akarja megutáltatni egyetlen szakma egyetlen képviselőjét sem. Ellenkezőleg. Az olvasó – reméljük – ez esetben is bírni fogja az adott mesterséget, tudomásul veszi jellegzetességeit, működési mechanizmusait, esetleges fonákságait. És talán elgondolkodik azon, hogy mások ugyanilyen szemüvegen keresztül vizslatják az ő szakmáját is.
~*~
– Apukám, képzeld el – mondja a negyedik konyak után az Elvetélt Zseni újságíró –, ha az Anna Kareniná-ból kihúzzák az utolsó fejezetet. Ezek, neked mondom, átírták volna Az öreg halász és a tenger-t is: Santiago, ebben biztos lehetsz, náluk egy halászati vállalkozás csődbe ment vezetőjeként szerepelne.
~*~
A sajtótájékoztatóban az a legjobb, hogy adnak pogácsát meg ropit (jobb helyeken kávé is van). Az igazi újságíró a pogácsa fajtájából meg tudja állapítani, hogy mit akarnak neki mondani. Ha sima, közértben vásárolt egyenpogácsa kerül az asztalra, dögunalomra lehet számítani. Ellenben ha formatervezett – esetleg házilag sütött – kolbászos sapkájú pogik tűnnek föl, biztosak lehetünk abban, hogy vendéglátóink marasztalni szeretnének bennünket (…) A pogácsafronton nem történt rendszerváltás. Vannak, akik egyenesen a pogácsa politikai rendszereket átívelő karrierjéről beszélnek, és ebben lehet valami. Mások azzal a profán magyarázattal is megelégednek, hogy valamivel be kell tömni a firkászok száját, de háztartási kekszet mégsem tehetnek az asztalra.
