A brit zeneszerző 1973-ban robbant be a köztudatba a Tubular Bells című instrumentális opusszal, melyből néhány év alatt 17 millió példány fogyott el, és azóta is a világ legeladottabb lemezei közé tartozik. A világhírű Ördögűző című film betétdalául is szolgáló lemez óriási sikere nemcsak a zenészt, hanem az akkor még fapados kiadót, a Virgint is elindította világhódító útján.
Mike Oldfield a rock, a klasszikus és világzene elemeit ötvözi hangszeres műveiben, de már első lemezének zenei hangzása és rendszere is összetéveszthetetlen. Zenei megoldásai egyediek, és bár elismert művész, életműve még nem találta meg méltó helyét a zenetörténeti pantheonban.
Kifinomult muzikalitása, többszörösen polifonikus és poliritmikus, összetett, de ugyanakkor romantikus zenei elképzelései, hangszeres virtuozitása a legnagyobb újkori zeneszerzők közé sorolja alakját.
29 nagylemez, nagysikerű filmzenék, teltházas koncertek az Edinburgh-i várban, a londoni Lovastestőrségi dísztéren, világkörüli turnék, egy teljesen egyedi stílus megalapozása – hosszan lehetne sorolni Oldfield érdemeit.
Ez a könyv mégsem zenei munkásságáról szól elsősorban, hanem lelki és mentális küzdelmeiről, amelyek megkeserítették életét. Gyerekkorában alkoholista édesanyját korán elveszíti, természete befelé forduló. Súlyos pánikrohamokkal és depresszióval küzd, majd egy „exegezis” nevű csoportterápián talál újra magára, és kezdi el rendezni önmaga és a külvilág viszonyát. A pszichoanalízist kiegészíti a terápia egy hagyományosabb formája: a művészet.
A könyvből származó nyereséget az első két év során Oldfield egy mentális betegeket segítő szervezet (SANE) támogatására fordította.
