Az 1885-ben megjelent A két koldusdiák és az 1889-ben készült A beszélő köntös, újból és újból elolvasva is élmény, a magyar múltba tett kirándulásaink gyönyörködtető kalauza. Mikszáthnak ez a két korai regénye látszólag teljesen romantikus alkotás, történelmi mese. A csodálatos kaftány esete beillene népmesének is, akárcsak a Gyulafehérváron elejtett aranyakból kitalált délceg, idegen királyfi képzelet szülte alakja. A mesés-romantikus elemek mellé azonban vaskosan reális környezet és szinte hétköznapian valóságos, hús-vér szereplők párosulnak. Nyilvánvaló, hogy a két koldusdiák élményei is belejátszanak, A beszélő köntös Kecskemétjének leírásában pedig egy török korabeli magyar város epizódjai elevenednek meg, furcsa városi törvényekkel, izgága papokkal, nehézkezű, de könnyen hevülő lelkületű mesteremberekkel, buja özvegyekkel, csillogó bőrű cigánylányokkal, alacsony ablakú tanácsházzal, amelyen olyan könnyű bekiabálni az igazságot. Ízig-vérig élő, eleven népi világ ez, Mikszáth szeretettel hajol föléje.
