„Mikor ünnepelték Szegeden, azzal hárította el a tapsokat, hogy ő nem dolgozott, csak mulatott, játszott, mint a gyerek. Könyveket játszott, irodalmat és halhatatlanságot. [...]
Mikszáth Kálmán nem ismeri az írás fájdalmát, csak az örömeit [...]
A toll neki nem az íróeszköz, de egy kedves játékszer, amelyből feketén patakzik a tinta és a poézis” (Kosztolányi Dezső)
