„Hagytad meghalni...”
Christine Steinmeyer azt hitte, hogy a karácsonyeste a postaládájában talált levél nem neki szól, a férfi viszont, aki betelefonál az általa vezetett rádióműsorba, a jelek szerint éppen az ellenkezőjét gondolja... Rövid időn belül sokasodni kezdenek az aggasztó jelek, és Christine-nek egyre inkább olyan érzése támad, mintha valaki átvette volna az irányítást az élete felett. Minden összeomlik körülötte, majd elszabadul a pokol.
Martin Servaz mindeközben egy szállodai szobakulcsot kap. Egy olyan szobáét, amelyben egy fiatal képzőművésznő öngyilkosságot követett el egy évvel korábban. Valaki azt szeretné, ha ismét munkába állna, Servaz pedig - a felettesei és a kollégái tudta nélkül - el is fogadja a kihívást.
Mi történik, ha az ismerőseink, a barátaink nem azok, akiknek gondoljuk őket, és mit tehetünk, ha a lelkünk sötét zugaiban a régmúlt nyugtalanító titkai kísértenek? Ne, semmiképpen se maradjunk egyedül a sötétben, vagy ha mégis megtörténne, készüljünk fel a legrosszabbra...
Bernard Minier 1960-ban született Béziers-ben, és Délnyugat-Franciaországban nőtt fel. Nyolcéves korában döntötte el, hogy író lesz, majd huszonnégy évesen Párizsba költözött, és a rock, a könyvek, az utazás bűvöletében eltelt dühöngő ifjúság évei után, 1984-ben a francia vámhivatalnál helyezkedett el...
A szürke köztisztviselő álruháját magára öltve hosszú-hosszú éveken át kettős életet élt: idejét, energiáját a hivatalnoki munka és az írás között osztotta meg, mígnem A fagy című művével elnyerte a 2011-es Cognaci Könyvfesztivál legjobb francia nyelvű krimijének járó díját. Azóta kizárólag az írásnak szenteli magát.
A Fagy és a Testvériség után Bernard Minier egy olyan thrillerrel tér vissza, amelynek a manipuláció és megfélemlítés körül forgó cselekménye a legbensőbb rémálmainkkal, félelmeinkkel és szorongásainkkal szembesít minket...
