A Misztikus történetek nem szenzációs, hanem tényközlő mű: közli, hogy mindaz, amit csodává tabusítottak - tény. Ezek a művek segíthetnek élni, segíthetik a lélek nevelését és kimunkálását. A hol szomorú, hol mulatságos, hol hajmeresztő, hol mély értelmű történetek mindegyike azt látszik bizonyítani, hogy képesek vagyunk testünk zárkájából kiszabadulni.
A testen túli tapasztalatban a hétköznapi emberek hétköznapi szituációkban kilépnek a saját testükből, és érző-gondolkodó énjük szabadon lebegve közlekedik a testüket körülvevő térben, a testüktől függetlenedve. Olykor jótékony hatalmakkal - elhalt rokonokkal, néha csupán simogató-terelgető kezekkel - kerülnek kapcsolatban, máskor a múltba vagy a jövőbe nyernek bepillantást.
Néhány halálközeli élménytől eltekintve a legtöbb beszámoló „normális” körülményekről szól: a testelhagyások spontán módon jönnek létre. Nincs szó tehát mesterségesen előidézett állapotokról. A testen túli tapasztalatok, élmények részesei - férfiak, nők, gyerekek - egybehangzóan állítják, hogy nem hallucináltak, hanem valóságot tapasztaltak meg: lelkekkel találkoztak, megérintette őket az, amit így nevezhetünk: isteni.
