Jennifer Westwood (szerk.): Mítoszok földjén

A ​mai szóhasználatban a mítosz képzeletbeli, nem valós történet. Ennek ellenére bizonyos értelemben a történelem része, hiszen a világról, istenről és az emberről alkotott kép tükröződik benne. A történelem előtti idők megismerésében nagy segítségünkre vannak a mítoszok. Az ausztráliai őslakók „álomidőnek” nevezik azt a mitikus ősálom kort, amikor a felelevenített események történhettek. A XX. század embere civilizációs fejlettségénél fogva elszakadt a természettől, kevésbé függ az élete annak változásaitól, s mégis egyre nagyobb érdeklődést mutat az ősálom, az aranykor, a mitikus idők iránt. Európa a görög-római mitológián nőtt fel. Ezek az ősminták ismertek előttünk. E könyv páratlan képanyag segítségével öt világrész mítoszait villantja fel, s mert a mítosz és a rítus szoros kapcsolatban állnak, a Mítoszok földjén bemutatja a szent helyeket, a hegyeket, a völgyeket, a rajzolatokat, mindazt, ahol az ember kapcsolatba léphetett a földöntúli erőkkel. Stonehenge csillagászati megfigyelések számára mértani pontossággal kialakított körzet, ahol valószínűleg ünnepségeket is tartottak. Ebből a könyvből számos más helyet is megismerhetünk, amely hasonló célból épült, így a franciaországi Carnac. Chartes katedrálisának tervei mitikus elemeket is tartalmaznak, s ugyanez mondható el a zarándoklatok nagy katedrálisáról Santiago de Compostelában. Az állat- vagy emberalakot formázó földhalmokat a világ minden táján megtalálhatjuk, Észak-Amerikában csakúgy, mint Ausztráliában és Európában. Könyvünk bemutatja a mára már szállóigévé vált Eldorádó helyszínét és a köréje kerekített hiedelemvilágot, s felvonultatja azokat az adatokat, amelyek az eltűnt földrészekről szólnak, Atlantiszról és Mu földjéről.