Takács Ferenc: Mobilis in mobile

Trianon retorikájától a sütés-főzés antropológiájáig ívelnek az itt kötetbe gyűjtött írások témái, s szó esik bennük a vasgárdista ideológia szellemi örökségéről, a modern művész diktátor-szerepéről, az újkori ember feltalálásáról, a szentháromságtan játékos szépirodalmi kiaknázhatóságáról, ír-magyar párhuzamokról, posztmodern és kora modern paradox összjátékairól, a tudomány jótéteményeiről és rémtetteiről, 1956-ról és a kádárizmusról. Azaz gyakorlatilag mindenről, amit napjaink szellemi hullámzása a rendszeresen dolgozó, hónapról-hónapra kritikát, esszét vagy esszé-kritikát író kritikus útjába sodor, mégpedig szerzők és könyveik — vagy igen gyakran a szerzőkről szóló könyvek — formájában. Névsoruk maga a változatosság, sőt még valami teljességféle is: ezekben az írásokban Kassák Lajostól Spiró Györgyig, Kosztolányi Dezsőtől Esterházy Péterig, Jorge Semprúntól Günther Grassig, Mircea Eliadétől Milán Kunderáig, George Orwelltől Umberto Ecóig szinte mindenkivel találkozhat az olvasó, aki — ahogy mondani szokás — számít.

Az írások eredetileg a Mozgó Világban jelentek meg, 2001 és 2007 között. Szerzőjük szándéka szerint a kötet címe — Mobilis in mobile („Mozgó a mozgóban”) a Nautilus Nemo kapitányának jelmondata — kétszeresen is jelképes. A kötetbe gyűjtött írások létrejöttének alkalmára utal, miközben szerzőjük kritikusi eszményéről — mozgékonyságról és állhatatosságról — is elmondja a legfontosabbat.